Aki járt már Firenzében, tudja, hogy alig van szálloda, kávézó, idegenforgalmi látványosság, ahol ne találkoznánk két festmény másolatának valamelyikével: az egyik Henry Holiday alkotása a XIX. század végéről, s Beatrice, a plátói szerelem megpillantását ábrázolja az Arno partján; a másik pedig a firenzei dómban látható, Domenico di Michelino által a XVI. században festett Az Isteni Színjáték allegóriája című kép. S mindkettőn a költő, akit markáns profiljáról, fején babérkoszorúval azonnal felismerünk.

DANTE ALIGHIERI olasz költő, az itáliai irodalom legnagyobb alakja, az „olasz nyelv atyja” 700 évvel ezelőtt, 1321. szeptember 14-én hunyt el Ravennában. 1265 májusában született Firenzében, de sírját hiába keresnénk szülővárosában. Politikai okokból száműzték, sokáig bujdosott, majd Ravennában talált menedéket. Ott temették el.

Dante Alighieri (eredetileg Durante) elszegényedett nemesi családban született. Ősei között megtalálhatók római nemesek és keresztes lovagok is.
A gyermekként szerzetesiskolákban tanult, Arisztotelész, Cicero és Seneca művei, valamint a Biblia váltak műveltségének alapköveivé. Később a bolognai egyetemen a retorika mellett jogot, orvostudományt és művészeteket tanult, széleskörű és mély tudásával a kor egyik legműveltebb emberévé vált.

Tevékeny részt vállalt Firenze, az ekkor még polgári köztársaság politikai belharcaiban is, a fehér és a fekete guelfek, valamint a ghibellinek vitáiban. Politikusi pályafutását az igazságszeretet, pártatlanság, a haza szeretete és a pápák iránti erős bizalom jellemezte. (A ghibellinek a császárpártiakhoz tartoztak, a fekete guelfek a szélsőséges pápapártiak neve volt az itáliai városállamokban a XII-XIV. században) században; Danténak, aki a mérsékelten pápapárti fehérek közé tartozott, e két csoport ellenségeskedése miatt kellett elhagynia Firenzét) 1300-ban megválasztották a hat prior (elöljáró) egyikének. Hamarosan azonban politikai ellenfelei kerültek hatalomra, és Dantét előbb száműzték, majd távollétében halálra ítélték.

(A fekete guelfek, miután magukhoz ragadták a hatalmat, kegyetlen bosszút álltak fehér riválisaikon: Dantét 5000 forint pénzbírságra és két év száműzetésre ítélték, javait pedig elkobozták. Ezt az ítéletet, mivel Dante nem jelent meg az idézésen, 1302. március 10-én máglyahalálra változtatták. A költő családját hátrahagyva elmenekült Firenzéből. Száműzetéséből egyszer még visszatért szülővárosába, amikor 1310-ben III. Henrik német-római császár megpróbálta elfoglalni Észak-Itáliát, de a hadjárat kudarcba fulladt. Danténak ismét menekülnie kellett. Ettől kezdve haláláig bujdosott, száműzetésben élt, és sohasem tért vissza a városba. Padovai tartózkodása alatt kötött barátságot a kor jeles festőjével, Giotto di Bondoneval.)

Kilencéves volt, amikor a firenzei tavaszünnepen megismerte az akkor 8 éves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatrice Portinarit. Így írt a pillanatról:

„Ettől fogva számíthatom, hogy Ámor eluralkodott lelkemen, mely tüstént meghódolt neki, s képzeletem adta erejénél fogva oly erősen hatalmába vett, hogy mindent kénye-kedve szerint kellett cselekednem.”

Beatricét fiatalon férjhez adták a neves bankár, Simone dei Bardihoz, gyermekeik is születtek, de Beatrice 1290-ben meghalt. Halála olyannyira lesújtotta a költőt, hogy családja, barátai mély aggódását is kiváltotta.

Egy felnőttkori találkozás ihlette Dantét 1294-ben az Új élet (Vita nuova) című lírai verses regényének megírására. Vers és próza váltakozása, ami Dante újítása. A Beatrice emlékére összeállított mű az új irodalmi stílus, a dolce stil nuovo minden jegyét magán viseli. Lírai hangvételű verses önéletrajz, Dante szerelmének története, melyben Beatrice alakját a magasztos és tiszta középkori szerelem örök érvényű jelképévé emeli. Hasonlít a trubadúrok s az új olasz költők felmagasztalt nőalakjaihoz, de még magasabbra emelkedett, közelebb jutva az ember szívéhez.
(A szicíliai és toszkán irodalmi alapokkal rendelkező „édes új stílus” a nemeslelkűségre és a szerelemre épült.)
Termékenyen teltek a száműzetés további évei is. 1304 és 1307 között a Vendégség címmel verses-prózai filozófiai értekezést írt, valamint elkészült A nép nyelvén való ékesszólásról című nyelvtudományi munkájával.

Az 1300-ban harmincöt évesen kezdett hozzá – korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve – a „Commedia” című művéhez (A Divina – Isteni – szót Boccaccio tette később hozzá, akit Dante halála után Firenze megbízott a költő hagyatékának gondozásával. Ő írta az Isteni Színjáték első kommentárjait és a költő életrajzát is.)
A monumentális, több mint tíz éven át készült mű eredetileg pusztán a Színjáték (Commedia) címet kapta (mert a középkorban minden balszerencsés kezdetű, de szerencsés végkimenetelű művet így neveztek). A Vita Uova című mű befejező részében egy látomása ragadja meg, mely azt sugallja: addig ne írjon többet Beatricéről, amíg méltón nem tud róla – most úgy érezte, lelke már felér hozzá.

„Dante a világirodalom egyik legnehezebb költője” – írja Babits Mihály Dante-fordításának előszavában.

Az Isteni színjáték még a művelt olvasók számára is igen nehéz olvasmány. Nem véletlen, hogy a művet „a középkor enciklopédiájának” is szokták nevezni. Megértéséhez nemcsak a korabeli műveltség átfogó ismeretére van szükség, hanem sokszor Dante életével, illetve Firenze történetével kapcsolatos információkra is. Ez az oka annak, hogy Dante művét már életében magyarázó jegyzetekkel kellett ellátni. A mű nem latinul, hanem a Firenzében és környékén beszélt toszkán nyelvjárásban íródott. Később a toszkán nyelvjárás alapján jött létre az egységes olasz irodalmi nyelv, majd az olasz köznyelv.

Az Isteni színjáték Dante túlvilági utazása. A 100 énekből álló alkotás története kitüntetett időpontban, „Az emberélet útjának felén” kezdődik. A helyszín, „egy nagy sötétlő erdő” is szimbolikus, az ember rendezett világával ellentétes kuszasága és sötétsége az eltévelyedést, az útkeresést jelképezi. Itt tűnik fel Vergilius, aki a Pokol és a Purgatórium birodalmában Dante kísérője lesz. (Vergiliust nagy tisztelet övezte a középkorban IV. eclogája miatt, amelyet Jézus születésére vonatkozó jövendölésként értelmeztek.) A Paradicsomba azonban a római költő már nem léphet be, hiszen Jézus születése előtt, pogányként élte le az életét. Innen ezért Dante nagy szerelme, Beatrice veszi át a kísérő szerepét. Míg a Pokol és a Purgatórium szféráját Dante földi világként ábrázolja, addig hősének a paradicsomi utazáshoz el kell hagynia a földet.

A Pokolban és a Purgatóriumban a múlt emberei mellett, Dante kortársaival is találkozunk. A költő olyan lelkeket mutat be, akiknek életük és haláluk valamiképp nyomot hagyott a korabeli társadalmon. E lelkek és történeteik bemutatásával bepillantást nyerhetünk a kor nézeteibe, szokásaiba, hétköznapjaiba.
A Paradicsomban tett útjával, Dante a hitigazságok mélységeit, majd a Szentháromság titkát szemlélteti. Az ifjúkori szerelem emlékei itt vallási élménnyé változnak. Dante költői eszközökkel mutatja be a teljes teológiát, ugyanakkor mondanivalójába beleszövi a korabeli Itália erkölcsi problémáit: a belső megosztottságot, a pártharcokat, a nyomort, az uralkodó körök erkölcstelenségét és gyávaságát, a pápaság és a császárságág közti ellentétét, az Egyházban és különösen annak fejében megmutatkozó súlyos hiányosságokat: az anyagi javak hajszolását, az egyházi javak árúba bocsátását,valamint a hatalmi pozíciók erkölcstelen elosztását.

Az Isteni színjáték kompozíciójában kiemelt szerep jut a hármas számnak. Dante túlvilági utazásának három állomása van, a Pokol, a Paradicsom és a Purgatórium. A három állomás 9 körből, 9 gyűrűből, illetve 9 égből épül fel. A Pokol 34, a Purgatórium és a Paradicsom pedig 33-33 énekből áll, a mű tehát összesen 100 éneket tartalmaz.
A szöveg strófái tercinák, azaz három sorból álló, sajátos rímképlettel (aba bcb cdc …) egymáshoz kapcsolódó versszakok. A hármas szám ősi, a mítoszokban, mesékben és vallási hagyományokban is gyakran visszatérő mágikus szám. A teljességet, a rendet és a tökéletességet szimbolizálja.

A költő halála után Firenze megbocsátott neki, műveit megőrizték, tanították, s azóta mindent elkövetnek, hogy testét Ravennától visszakapják, s a nemzeti pantheonnak számító firenzei Santa Croce templomban, a számára felállított síremlékbe végső nyugalomra helyezzék. A Dóm téren még ma is áll az a fülke, ahol Dante ülni szokott, s múzeummá alakított háza is nagybecsű emlék. De Ravenna nem adja vissza. Friss virágokkal behintett sírja mindenki számára nyitva.

Az Isteni Színjáték az elmúlt évszázadok alatt a világ egyik legjelentősebb művévé vált. Olaszországban ma is népszerű. Néhány évvel ezelőtt Firenzében a Santa Croce templom előtt, ahol Dante szobra is áll, Roberto Benigni olasz színész – élő televíziós közvetítéssel – adta elő a művet, s látta el kommentárjaival. Az évszázadok során számos művészt megihletett, Gustav Doré 130 rajzával illusztrálták itthon Babits Mihály fordítását.
Dante Alighieri halálának 700. évfordulójáról nemcsak Olaszországban, hanem a világ számos városában megemlékeznek. Montreálban például Chagall-alkotásokat állítottak ki, amelyek a Commediához készültek.
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum, Szegeden a Somogy könyvtár rendezett kiállítást.
Dante egyenesági leszármazottai ma is élnek Olaszországban (A költő – szülői döntésre –1293-ban megházasodott, Gemma Donatit vette feleségül, aki féltékeny zsarnok volt, még jobban megkeserítve a költők életét. Több gyermekük született, két fiú (Jacopo és Pietro) és egy lány (Antonia). A lány apácaként a Beatrice nevet vette fel.)

A leszármazottak közül Sperello di Serego Alighieri indítványozására felülvizsgálják a költő ellen Firenzében hozott halálos ítéletet. Nem jogi értelemben vett, valódi perről van szó, sokkal inkább az ítélet “szellemi felülvizsgálatáról”.

A színpadi előadás keretében megvalósuló “eljárást” a firenzei ügyvédi kamara tanácsának támogatásával tervezték megtartani.

Felszólal Sperello di Serego Alighieri, valamint a Dante elítélésében részt vett Cante dei Gabrielli leszármazottja, Cante de Gabrielli da Gubbio is.

Alessandro Traversi ügyész, a felülvizsgálat előkészítője kiemelte, Dante halálának idei 700. évfordulója jó alkalmat jelent a felülbírálatra. Az a fő kérdés, hogy az ítélet az akkori törvények fényében korrekt volt-e, vagy politikai okok miatt hozták, hogy eltávolítsák Dantét.

A cikk a wikipedia.com, az nkp.hu, a vivadante.it információinak felhasználásával készült.