„Az élet szép… tenéked magyarázzam?”

„Az élet szép… tenéked magyarázzam?” – hangzik el A néma levente című verses vígjátékában a harmincas évek közepén.

Írója élt az Osztrák-Magyar Monarchiában, megélte az I. világháborút, a fasizmus korát, a II. világháborút, a Rákosai korszakot, s tanúja volt 1956-nak.

150 évvel ezelőtt, 1871. augusztus 11-én Pesten született Herzl Eugen, későbbi nevén HELTAI JENŐ író, költő, újságíró, s a két világháború közötti évek színházi dramaturgja, producere. Mestere volt az operettek, bohózatok, karcolatok, novellák írásának.
Mindenki számára kényelmesen “hordhatóvá tette” a magyar nyelvet, műveit szellemesen összetett egyszerűség jellemezte. Ő alkotta a mozi szavunkat.

Gyermekkora nagy részét Baján töltötte. Sokat olvasott, kedvencei közé tartozott Jókai, Goethe és Schiller. Az elemit jeles érdemjegyekkel zárta, a gimnáziumot pedig már a fővárosban végezte el. Édesanyja korán meghalt, de apja Herzl Károly, aki férfiruha- és terménykereskedő volt, helyette is nevelte öt gyermekét.

1889-ben érettségizett, művészneve ekkor már Heltai Jenő volt. Korai versei ekkoriban jelentek meg olyan lapokban, amiket diákok nemigen olvashattak… első megjelent versei egyszerre voltak sikeresek és botrányosak, de leginkább erkölcstelenek az akkori polgári normák szerint.

A Hét című lapnál – Gárdonyi Géza, Bródy Sándor és Makai Emil munkatársaként – abban a korban dolgozott, amikor az újságírás a virágkorát élte. Kollégáival nagyvilági életet éltek, ezt később bohémregényeiben elevenítette fel.

Apja kérésére megkezdte tanulmányait a jogi egyetemen, de a második évet már nem fejezte be: elhatározta, újságíró lesz.

Katona is volt, a tiszti rangig vitte. A katonaéletet is népszerű dalokban örökítette meg. Majd egy évtizedre világcsavargónak állt, s küldte haza híradásait. Otthonos volt egész Nyugat-Európában (jól beszélt, írt németül, franciául és angolul), de még Törökországban is huzamos időt töltött. Ezekben az időkben formálta ki a maga prózastílusát.
Korai regényeinek tárgya elsősorban a polgárság szélén lézengő bohémek világa: a nagyvárosi senkik, a vidáman nyomorgó művészek, a kedves szélhámosok, s mögöttük az embertelen gazdagok árnyéka.

Költészete nemcsak ironikus, hanem önmagát is kigúnyoló. És ez végigvonult egész életművén. Akkor is megmaradt költőnek, amikor prózájával és színpadi műveivel aratta sikereit.

Korai regényeivel párhuzamosan keletkeztek novellái, amelyek méltán nyerték elhelyüket a nagy hagyományú és magas színvonalú magyar novellairodalomban.

Humoristaként is tevékenyen dolgozott. A magyar kabaré megteremtésében oroszlánrészt vállalt a Modern Színházkabaré 1907-es megalapításával. Humoros-érzelmes sanzonjai általában a pesti világról szóltak. A humor számára az emberi természet elfogadásából eredt, nem szólta le a rosszat, az emberi gyengeséget, hanem megértően nevetett rajta.

Az első világháború előtti másfél évtizedben Európa, sőt Amerika számos színpada örömmel vette át a budapesti színdarabokat. Egy időben exportdrámáknak hívták vagy gúnyolták ezeket a nem túl mély, de igen hatásos hazai termékeket. Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc mellett Heltai Jenő is hamarosan a népszerű írók közé tartozott. De abban is jelentékeny szerepe volt, hogy a kor nyugati színjátékai eljussanak a budapesti és a magyar darabok a külföldi színpadokra. Mint a Színpadi Szerzők Egyesületének évtizedeken keresztüli elnöke, ő volt a magyar irodalom diplomatája. És bármikor bárkinek az érdekében lelkesen fáradozott.Ez az erénye és tehetsége tette azután a két világháború közt jó időre az irodalompolitika egyik főalakjává. A legnagyobb akkori kiadónak, az Athenaeumnak művészeti igazgatójaként számos írót segített érvényesüléshez. S tette ezt szinte személytelenül, gesztusok nélkül. Ennek a korszakának a legfontosabb kultúrpolitikai tette, hogy megvalósította Ady összes költeményeinek egységes kiadását. 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház igazgatója volt.

Az erősödő fasizmussal szemben az akkor már idős Heltai a költészetbe igyekezett menekülni. Ebben az időben teremtette meg jellegzetes késői műfaját, a mesehangulatú verses vígjátékot, köztük az azóta is szakadatlan sikerű A néma leventét. És ebben az időben írta meg prózai, de mégis igen költői hangvételű álomjátékát az írói tehetség elherdálásáról: az Egy fillért.

A második világháború az ő életét sem hagyta érintetlenül. 1944-ben, zsidó származása miatt veszélybe került. Fia, aki hivatalosan is keresztény, kérelmet írt a hatóságoknak, hogy apját mentesítse a zsidótörvények alól. Heltai meg is kapta volna a mentességet, de ehhez személyesen kellett volna írnia a kormányzónak. Ő viszont úgy döntött, nem fog kivételezésért folyamodni, hogy saját bőrét mentse, nem fogadta el a segítséget, mint azt Szerb Antal is tette. Emiatt bujkálnia is kellett, Szerb Antalt a halál várta.

Hetvennégy éves fővel érte a felszabadulás, kitűnő szervezete és egészséges lelke kibírt mindent. Élete utolsó tizenkét évében új versek, színjátékok, szellemes visszaemlékezések születtek. Finom, szomorkás öregkori lírája sajátos hang a háború utáni költészetünkben.

Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Kétszer nősült. 1903-ban vette feleségül a fiatalon már két gyermeket nevelő, bohém Hausz Valériát. Házasságuk14 évig tartott, de nem volt felhőtlenül boldog. Két gyermekük született. Gyermekeivel és első feleségével baráti kapcsolatban maradt élete hátralevő részében. 52 évesen, 1923-ban újra nősült. Második neje Gách Lilla színésznő volt, aki haláláig elkísérte.

Heltai Jenő 86 éves korában 1957. szeptember 3-án hunyt el.

Hegedűs Géza így írt róla:

Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személye szerint még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot.”

YouTube videó

Forrás: wikipedia.hu, irodalmiradio.hu

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!