Budapesten egyetem viseli nevét. A magyarországi ellenreformáció lelke volt. Hitvitáival, prédikációival számtalanszor győzelmet aratott a protestansok felett. 450 éve, 1570. október 4-én Nagyváradon született PÁZMÁNY PÉTER jezsuita szerzetes, bíboros, esztergomi érsek. Protestáns családba született, apja második felesége fordította a katolikus hit felé. Tanulmányait Nagyváradon még a református hit keretében kezdte, majd már a katolikus vallás szerint Kolozsváron folytatta és a krakkói, bécsi éveket követően Rómában fejezte be. Szerzetesként Graz-ban tanfelügyelő volt, majd az egyetemen bölcseletet és hittudományt oktatott. 1601-ben az elöljárói a hazájába küldték, hogy mint hithírdető működjék a katolikus vallás emelésén. Hatalmas szónoklatai és vitatkozásai sokakat vezettek vissza a protestantizmusból az elhagyott egyházba. 1607-ben másodszor küldték hazájába, ahol Forgách Ferenc esztergomi érsek vette udvarába. A reá következő évben országos figyelmet vont magára, ugyanis a pozsonyi országgyűlésen, mint rendjének képviselője, ennek érdekében hatalmas beszédben szólalt fel a bécsi békekötés 8. pontja ellen, amely a jezsuitáktól megtagadja az országban a birtokszerzési jogot; majd arra bírta az érseket, hogy Nagyszombatban 1611-ben a papság erkölcsi és szellemi újjáteremtése céljából tartományi zsinatot tartson. Az érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérelmére V. Pál pápa felmentette Pázmány Pétert szerzetesi fogadalmai alól. 1616. szeptember 28-án az időközben elhunyt Forgách Ferenc helyébe esztergomi érsekké nevezte ki. 1603–12-ig kilenc polemikus munkája jelent meg; ezek a katolikus egyház tanításának, szertartásainak és történetének egyes pontjait tárgyalják, amelyek a protestánsok leginkább megtámadtak. Pázmány Péter – mint a magyar katolikus egyház feje – felhasznált minden eszközt – amelyet a vallás szelleme nem tiltott –, hogy az egyháza rovására elhatalmasodott protestantizmus terjeszkedésének útját állja, s azt gyengítse.
1619-ben Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papnevelőt alapított, úgyszintén Bécsben is egyet 1623-ban, amely máig is alapítójának nevét (Pazmanaeum) viseli.
1635-ben Nagyszombatban 100 000 forintnyi tőkével egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral (jogutódjai az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem).
Pázmány Péter elévülhetetlen érdeme a mai irodalmi nyelv megteremtése, s mint a szó mesterét a “magyar biboros Cicero” névvel tisztelte meg nemzete.
Ha az ókori vagy a reneszánsz kori Rómát ábrázoló rajzokat látunk, s azokat álomszerű, kicsit misztikus légkör lengi körül, biztosak lehetünk abban, hogy GIOVANNI BATTISTA PIRANESI alkotásait látjuk, aki 400 éve, 1720. október 4-én született Itáliában.
Tanulmányait Velencében kezdte, nagybátyjánál, Lucchesinál, ezután egy másik építész, Giovanni Scalfarotto és egy metsző, Carlo Zucchi mellett tanult. 1740-ben Rómába ment, ahol rajzolóként dolgozott, s hogy bevételeit kiegészítse színházi díszleteket festett. 1743-ban Nápolyba utazott, ahol megtekintette a Pompejiben és Herculaneumban folyó ásatásokat. Velencébe már építésznek tért vissza, de bejárta egész Itáliát, fáradhatatlanul festette a római kori műemlékeket.
Különleges építész volt, aki nem kivitelezett terveivel, hanem elméleti munkásságával régészi-történészi tevékenységével, legfőképpen pedig grafikusművészi alkotómunkájával hagyott nagyszerű örökséget az utókorra. Nagyon sok és terjedelmes dokumentációt hagyott hátra római és Róma környéki, corai és paestumi antik építményekről és használati eszközökről, amelyeket a művészek Európa szerte példaanyagként tartanak számon. (Ezeket történelmi beszámolóknak és művészeti mintaképeknek tekintik.) Páratlanul pontos rajzai, a nagyszabású, romantikus épületek egyéni jellege és a művész mesterségbeli tudása grafikáit a nyugati rajzművészet nagy alkotásai közé sorolják. Munkásságával öregbítette Róma hírnevét, s ösztönzőleg hatott a klasszikus korszak régészeti kutatásaira és a klasszicista stílusirányzat kialakulására.
Jelmondata volt: Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon! Jellegzetesen rekedt hangjáról azonnal ráismerünk. Még csak 77 éves lenne. 50 évvel ezelőtt, 1970. október 4-én, mindössze 27 évesen kábítószer-túladagolásban halt meg a „fehér blues” koronázatlan királynője, JANIS JOPLIN. Neki is – mint a vele szinte egy időben, azonos éltkorban s szinte azonos módon elhunyt Jimmy Hendrixnek – mindössze 4 év karrier adatott meg.
Egy texasi kikötővárosban született, ott is tanult és egy templomi kórusban énekelt – még szoprán hangon. Austinban kezdett egyetemre is járni, bár tanulmányait nem fejezte be. Énekesi karrierjét is itt kezdte, barátaival soul-t és blues-t énekelt. 20 évesen San Franciscoba ment, ahol a hippikultúra híve lett. Az 1967-es monterey-i fesztivált követően lemezszerződés várta, a ’69-es woodstock-i fesztiválon történő fellépésében azonban már mutatkoztak az alkohol és a kábítószer romboló hatásai.
Hírneve, legendája a halása után nőtt meg igazán. Posztumusz került be a Rock Dicsőségcsarnokába, 2005-ben Grammy-életműdíjat kapott, 2013-tól van csillaga a hollywoodi hírességek sétányán.
A bluest olyan őszinte, szenvedélyes és sodró erővel énekelte, mint előtte és talán utána senki.
Operettjeit ma is játsszák. Nincs mulató, amelynek ne lenne még ma is műsorán a kánkán. 140 évvel ezelőtt, 1880. október 5-én hunyt el Párizsban JACQUES OFFENBACH francia zeneszerző.
1819. június 20-án született Kölnben, németországi zsidócsaládból származott. Párizsban a Conservatoire növendéke volt, majd csellistaként, karmesterként dolgozott, majd 11 éven át 1855 és 1866 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt. Legnépszerűbb operettjei az Orfeusz az alvilágban (amelynek egyik legismertebb szerzeménye a kánkán), a Szép Heléna és A gerolsteini nagyhercegnő. Egyetlen operáját, a Hoffman meséit már kortársa fejezte be.
Operettzenéjét friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Operettjei stílusával iskolát alakított, nagy hatással volt a XIX. századi Európa zenéjére. Összesen 102 színpadi művet írt.
Ma már kevesebbet találkozunk a nevével, de a művészettörténet magyar képviselői között a neve, munkássága elévülhetetlen. 50 évvel ezelőtt, 1970. október 7-én hunyt el FÜLEP LAJOS művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, egyetemi tanár.
Az elsők között ismerte fel Ady jelentőségét, a költőhöz fűződő barátságáról időskori esszéjében, az Ady Endre éjszakája és éjszakáiban (1969) vallott.
1885. január 25-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait is itt végezte, közben újságíróként is dolgozott, színházi és művészetkritikai cikkeket írt. majd egy év tanulmányúton Párizsban járt, egy állami ösztöndíjjal pedig Firenzébe került, ahol 1907-től 13-ig élt. Itt megismerkedett a reneszánsszal és Giotto, Dante munkásságával és Assisi Szent Ferenc gondolataival, amelyek hatására – hátrahagyva anarchista gondolkodásmódját – megtért. Egy évnyi római tartózkodás után hazatért. Itthon középiskolában is tanított, ahol tanítványa volt Tolnay Károly, a később világhírt szerzett magyar művészettörténész.
1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban szerzett lelkészi képesítést. A két világháború között szolgált lelkészként, és a pécsi egyetem tanára is volt, művészetfilozófiát, esztétikát és olasz irodalmat tanított. A II. világháborút követően egyetemi tanárként olasz nyelvet oktatott, és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem művészettörténet tanszékének vezetője volt, ezt követően művészettörténeti szaklapokat szerkesztett.
1913-ban megnősült, felesége Erdős Renée írónő volt. Házasságuk 5 évig tartott, két lányuk született.
Fő műve az 1923-ban megjelent Magyar művészet című könyv, melyben azt vizsgálta, hogy mik a művészetben a sajátos, magyar vonások. Felfogása szerint az egyetemes kultúrába egy nép csak nemzeti kultúrája, művészete útján illeszkedhet be.
Kíváncsisága és független szelleme sokszor sodorta bajba. 8 évesen már kijelentette ki, hogy író lesz. 100 éve, 1920. október 8-án született FRANK HERBERT amerikai sci-fi író. Fő műve A Dűne című könyvsorozat, melyből közel 20 millió példányt adtak el. A mű története középpontjában egy bolygó áll, amelyet sivatag borít, ezért Dűnének is nevezik. Egyetlen értéke a homokon termő fűszer, amely meghosszabbítja használójának életét és rövidtávú jövőbelátást biztosít, ezért nélkülözhetetlen a csillagközi űrhajózáshoz a navigátorok számára.
A kéziratot 23 kiadó utasította vissza, míg végül 7500 dollárért elkelt. Frank Herbert nagyon sokoldalú ember volt, sok minden érdekelte, sok minden foglalkoztatta. Soha nem szerzett diplomát, nem járt be vizsgázni, elmondása szerint őt csak az órák, a tudás érdekelte, nem a vizsgák. Nagyon nehezen élt meg, de nehézségei ellenére sem vált bértollnokká, akkor és azt írt, amihez kedve volt. Felesége, Beverly volt harminchét évig a kenyérkereső, aki feladta írói karrierjét, és rendes munkát keresett, hogy a férje írni tudjon. Frank Herbert közel harminc könyvet írt, ebből hat a Dűne-univerzumban játszódik. (1986. február 11-én született.)
Ha a nevével találkozunk, elsősorban irodalmi tevékenysége jut eszünkbe, pedig kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok, valamint világhírű szakíró és a bridzsjáték egyik megújítója volt. 30 éve, 1990. október 9-én hunyt el OTTLIK GÉZA Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító, a magyar intellektuális próza kiváló alkotója.
l912. május 9-én született Budapesten. Felmenői nemesek voltak, s közülük sokan tábornokok, magas rangú tisztviselők voltak. Ottlik Gézát is – a családi hagyományoknak megfelelően – katonatisztnek szánták és katonai iskolákba járatták. Az ott szerzett tapasztalatok alapján azonban hátat fordított a katonai hivatásnak. A katonaiskola légköre, az itt szerzett élmények szolgáltatták az Iskola a határon című regénye élményanyagát, s döntő módon hatottak az író gondolkodásmódjára. Ottlik Géza irodalmi életműve nem túl számos, sokkal több a műfordítása, mint az eredeti művei. Fordítója volt több Dickens-regénynek és George Bernard Shaw-műnek. Az ő tolmácsolásában találkozhattunk többek között Hemingway: Öreg halász és a tenger könyvével és John Osborne: Dühöngő ifjúság című regényével.
A bridzs játékkal fiatal korában kötelezte el magát. A 30-as évek magyar aranycsapatainak tagjai, világ- és európai bajnokok között kezdte el pályafutását. 1936-ban kezdte a Budapesti Hírlap bridzsrovatának beindítását. Később, a háború előtt és után is rövid ideig tagja volt a magyar bridzsfolyóirat szerkesztőbizottságának. Nemzetközi ismertségre 1967-ben tett szert, amikor cikke jelent meg a legismertebb amerikai szaklapban. A Nemzetközi Bridzs Akadémia ezért elsőként neki ítélte „Az év legjobb bridzsírása” díjat. Ismertsége csodálattá fokozódott, rendszeres vendége volt a bridzs világeseményeinek.
40 éves volt, amikor merénylet áldozata lett. A XX. század második felének egyik legnagyobb hatású zenei egyénisége volt. Békeharcosként, íróként és grafikusként is letette névjegyét. 80 éve, 1940. október 9-én Liverpoolban született JOHN Winston LENNON, a Beatles együttes tagja. Lázadó, kritikus személyisége, gyorsan vágó esze, szarkasztikus humora, kivételes intelligenciája mindig a figyelem középpontjába állította. Így írt fiatalkori önmagáról: „Agresszív voltam, mert én akartam lenni a központ. Én akartam lenni a vezér. Ezzel küzdöttem le kisebbrendűségi érzésem. Másrészt meg voltam győződve róla: zseni vagyok, de ezt senki sem vette észre. Arra gondoltam: vagy zseni vagy, vagy őrült. Azután meggondoltam: bolond nem lehetek, mert senki sem dugott diliházba. Világos volt tehát, hogy zseni vagyok.”
80 évig szeretett volna élni. Amikor meghalt a JOHN Ono LENNON nevet viselte – lehet-e ennél szebben megélni a szerelmet…
(Egy indiai történet szerint a fiatal házaspár külön szobában készülődik az első éjszakára. Az ifjú férj bekopog felesége ajtaján, majd a kérdésre – Ki az?, azt válaszolja, Én. És az ajtó nem nyílik ki. Így történik ez sok-sok estén át, s amikor a feleség a kérdésére azt a választ kapja: Te … az ajtó megnyílik.)
Ha Budapesten sétálunk, sok épültével találkozunk – gondoljunk csak a Rózsavölgyi Zeneműbolt épületére, az Új Színház homlokzatára vagy a Vakok Intézetére. Mindössze 20 évnyi tervezőmunka jutott LAJTA BÉLA építész számára, aki 100 éve, 1920. október 10-én hunyt el Bécsben. Zsidó családból származott, eredeti nevét 1907-ig. használta (1873-ban született Óbudán.). Elvégezte a műegyetemet, majd, mint a legjobb tanuló, Hauszmann Alajos tervezőirodájában dolgozhatott. Állami ösztöndíjjal bejárta Európát, s munkáiban megjelentek a megismert stílusirányzatok: Lechner Ödön hatása volt a szecesszió növényornamentikás formanyelve, párizsi útján az art deco hatott rá, Londonból az angol Arts & Crafts jegyeit hozta magával.
A szecesszió hatását tükrözik a zsidó szakrális épületei, mint pl. a Kozma utcai izraelita temető sírboltjai. Az angol házak tér- és tömegalakítása mutatkozik meg villáiban és pl. a Vakok Intézete épületénél a Mexikói úton. Az art deco hatásának szép példája pedig a Paulay Ede utcában álló Új színház épülete.
1909 után tervezett épületeire viszont már a saját formanyelve jellemző, az egyszerű és monumentális formák alkalmazása. Sohasem mondott le azonban az ornamentika alkalmazásáról, egyéni módon értelmezett, jórészt népművészeti eredetű díszítőmotívumai a homlokzatok szerkezeti vagy funkcionális szempontból jelentős felületeit emelik ki. Ilyen pl.: a Vas utcában álló Kereskedelmi Iskola épülete és a Rózsavölgyi-ház a Szervita téren, de akár említhetnénk egy bérházát is a Rákóczi út 18. szám alatt.
Az I. világháború időszaka már nem hozott számára fontos megrendeléseket, de épületei így is a magyar szecesszió jelentős alkotásai.
Ha korábban tudtam volna erről a sikerről, jobban megírtam volna – nyilatkozta a Keresztapa írója. Pedig jól megírta. A történet „lebilincselő” mind könyvben, mind filmen. Írója, Mario Puzo 100 éve, 1920. október 15-én született Nem Yorkban, Manhattanben, egy szegény szicíliai bevándorló család hetedik gyermekeként. Korán felfedezte magában az irodalom iránti szeretet, s már 16 évesen tudta, író lesz. A II. világháborúban a légierőnél szolgált, de rossz látása miatt inkább tudósítóként működött. A háborút követően újságíróként dolgozott, és megjelentek első könyvei. Az igazi sikert az 1969-ben megjelent Keresztapa hozta meg számára, amelynek története a szicíliai eredetű amerikai maffia világában játszódik, középpontjában a legtekintélyesebb családdal, a szigorú belső erkölcsi szabályokkal élő Corleonékkal.
Élete során sok, hasonló, a szervezett bűnözést legalább érintő témájú regényt is írt. Maffiatörténetei jórészt megtörtént eseményeken alapulnak, szereplői valós emberekről mintázottak, néha még a szereplők keresztneve is megegyezik a mintául szolgáló valós személyekével.
A regényéből készült filmet az Amerikai Filmakadémia az 1972-es év legjobb járó Oscar-díjjal tüntette ki. Coppola a legjobb rendezés díja mellett, Mario Puzóval közösen, a legjobb forgatókönyv díját is megkapta.