Az Árkay-család tagjaira is igaz a mondás: „Nem esik messze az alma a fájától.” A dédapa, Árkay Sándor a XVIII. század végén a felvirágzó hazai kovácsművészet egyik vezető képviselője volt. Számtalan épület kovácsoltvas díszei fűződnek nevéhez: a fővárosban többek között a New York-palotáé, a Nyugati pályaudvaré, a Dísz téri honvéd főparancsnokságé vagy a régi Erzsébet hídé.
Az apa Árkay Aladár építész lett, nevéhez fűződik a fővárosban többek között a Budai Vigadó, az Andrássy út – Hősök tere sarkán álló Babocsay-villa (későbbi jugoszláv nagykövetség épülete), valamint a Fasori református templom tervezése. És építész lett a fia, ÁRKAY BERTALAN is, aki 120 éve, 1901. április 11-én született Budapesten.
1925-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1926-tól apja irodájában dolgozott, majd külföldi tanulmányútra indult. 1930-ban apjával együtt első díjat nyert az Erzsébet sugárút kiépítési tervével, s tőle vette át 1932-ben a mohácsi Fogadalmi templom építésének tervezését. A két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott családiház, villa- és bérháztervezője volt. Korai villái – amelyek közül több ma is látható az I., II., XI., XII. kerületben – a még art deco stílusban épültek, a harmincas évektől pedig lapos tetős, szalagablakos, modern stílusú épületeket tervezett.
1928-tól tervezett templomokat. Nevéhez fűződik a főváros első modern templomaként számon tartott városmajori Jézus szíves plébiniatemplom építése, melyen a Bauhaus és az itáliai novecento hatása mutatható ki. (A templom üvegablakait első felesége, Sztehlo Lili tervezte.). T
ervei alapján épült az Országos Társadalombiztosító Intézet a budapesti Fiumei úton és egy bérház Köztársaság téren. 1934-ben tervezte Rómában a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás és 1936-ban a Milánói Triennálé magyar kiállítótereit. 1937-ben megújította a Velencei Biennálé magyar pavilonját. Tervei alapján épült több iskola, bérház, lakótelep, kórház. 1948-ban restaurálta a váci székesegyház altemplomát és a budapesti Szépművészeti Múzeum épületét. 1949-től a Középülettervező Intézet (KÖZTI) dolgozója volt.
Hazai és külföldi kiállításokon számos kitüntetést nyert. Az I. és II. világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben a közhasznúság, és egyben az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségét látta.
1971. november 23-án hunyt el Budapesten. A modern magyar építészet egyik úttörőjének tartják.
Építész, festőművész, a modern magyar építészet egyik úttörője.