A magyar értelmező szótár szerint a bulla szó – mint főnév – történelmi jelentéssel bír. Uralkodók által használt fémpecsét, amely a vele ellátott ünnepi okirat, kiadvány hitelét jelezte. (Egyes uralkodóknak volt valódi aranyból és ólomból készült bullája is.)
II. András király 800 évvel ezelőtt, 1222. április 24-én – Szent György napján – Fehérváron hirdetette ki Európa első alkotmányát, amely évszázadokra meghatározta a rendi állam magyar jogrendszerét, először rögzítve a magyar nemesség jogait.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta.
Az Aranybulla mind a hét eredeti példánya elveszett, szövege azonban sok dokumentumban fennmaradt.
Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. II. András új berendezkedése, birtokpolitikája, a pénzjövedelmekre építő királyi gazdaságpolitikája, a merániakat előtérbe helyező személyi politikája és a zsidók, szaracénok pénzügyigazgatásban való térnyerése miatt elégedetlenség mutatkozott az országban. A különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek kiéleződtek. 1222 elején a birtokadományozásokból nem részesült világi előkelők, bárók kiszorították a hatalomból András régi híveit, akik maguk mögött tudhatták a várjobbágyok és a várnépek támogatását és királyi szervienseket. Az utóbbiak szabad jogállású, vagyonosabb rétege a magánbirtokosoktól való függés elkerüléséért, az uralkodói réteghez tartozás jogi elismeréséért harcolt. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét, a 31 cikkelyből álló Aranybullát.
Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.
Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.
A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.
Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is.
Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ.
II. András kihirdeti az Aranybullát – Jantyik Mátyás festménye az
Országház, Felsőházi üléstermében
Forrás: wikipedia, 444.hu