Névadónk, Juhász Ferenc üzenete a magyar költészet napján
„A költőnek hinnie kell a létet, és szeretnie kell azt a valóságot, amelybe született és azt a világot, amely végül is mulandóságával egyszer majd végleg betakarja. A költő legfontosabb tulajdonsága ez a szeretet, hisz ez a szeretet teszi töprengő homlokára fénylő tenyerét. Hitét a megmaradásban, bizalmát a teremtő időben, hisz maga se más, mint a teremtett idő, mint hűség abban a létben, amely anyagával és természetével körülveszi, létének jelentést ad és bizalmat a megmaradásra.” – vallotta névadónk, a biai születésű, kétszeres Kossuth-díjas költő, Juhász Ferenc A védelem tükre című gyűjteményes kötete kapcsán. Üzenete emberlétünk lényegét célozza, s mindannyiunknak bátorítást ad, amint a költészet maga is elkísér utunkon.
„Vers mindenkinek”
Talán nem is gondolunk arra, hogy a költészet szinte már a születésünktől fogva jelen van az életünkben. Az aprócska gyermekdalokat, rövid mondókákat már az első hónapokban hallhatjuk szüleinktől, nagyszüleinktől, s mint apró gyöngyök gördülnek végig lelkünk ébredező barázdáin.
… majd jönnek a hosszabb versek, énekek, segítve értelmünk nyiladozását, anyanyelvünk elsajátítását. S az iskolai évek alatt találkozhatunk a magyar és a világirodalom legveretesebb alkotásaival, formálva a legnemesebb emberi érzelmek elmélyülését s megtanít azok magasztos kifejezésére. S amikor életünk során megérint bennünket a boldogság, a szerelem, a gyász, a világért való aggódás érzése, hányszor nyúlunk egy-egy verseskötet felé, hogy olyan gondolatokat keressünk, amelyek megfogalmazásához az adott pillanatban kevésnek érezzük magunkat. A költészet felemel, beburkolja lelkünket, más dimenziót tár ki … találjunk minél több örömet ebben … s fűzzük tovább gyöngyszemeit.
Április 11. József Attila születésnapja, s 1964 óta a magyar költészet napja, a magyar líra ünnepe. Ünnepeljünk József Attila soraival:
„Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!”