Emlékezés a biai születésű Hantai Simonra
„Nézésed csillagözön. / Hogy voltál: megköszönöm. / Pupillád hajnal-szirom, / szívedben világ-temető, / agyadban eszmélet-tető. / Hiányzol, testvérem, barátom: Simon. / Te hajnalom, te alkonyom.” – áll a biatorbágyi szoborkompozíció – Szinte János szobrászművész alkotása – talpkövén a barát, Juhász Ferenc írása hantai Simonról.
Juhász és Hantai – mindketten Biáról indultak világkörüli útjukra, el a hallhatatlanságig. Mindketten merítettek a hazai földből, a tudásból, az érzelemből, a hagyományból, s tehetséggel teremtettek mindezekből egy-egy saját világot.
Hantai Simon 1922. december 7-én született Bián, Handl Simonként, ősei magyarországi németek, nevét később változtatta Hantaira. Magyarul az általános iskolában tanult meg.
Képzőművészeti Főiskolát 1941 és 1948 között végezte el freskófestő szakon Budapesten. Egy párizsi ösztöndíj kapcsán feleségével, még a főiskolán megismert Bíró Zsuzsával és a festőtárs – azóta szintén világhíressé vált – Reigl Judittal már nem tértek vissza Magyarországra. Hantaiék Párizsban telepedtek le, ott hunyt el 2008-ban.
Elsőgenerációs értelmiségi, felmenői kétkezi munkások voltak, akárcsak barátjának, Juhász Ferencnek. Világhírű festő lett, alkotásaiban több korszak határolható el a jelképes, figurális ábrázolástól a szürrealizmuson át az ún. „pliage-módszerig”. Az 1960-as évektől alkotott, világszerte ismert művei módszere volt ez utóbbi, a hajtogatás, amit az édesanyjától tanult, a sváb kötényeken alkalmazott batikolási eljárás ihletett meg. A festés előtt ugyanis összegyűrte a vásznat, és csak azokat a részeket festette meg, amik az ecsettel elérhetők. Amikor megszáradt a festék, kihajtogatta a vásznat, így egy sajátos absztrakt mintázatot hozott létre.
Élete változatos időszakaiban a tehetsége mellett az alkotótárssal, Juhász Ferenccel való barátsága maradt állandó, amelyről így vall a költő:
„Ki segített? Ki volt jó hozzám? Testvér és mester, szellemi útjelző és makacs bíztató, a szorongást-elűzni-segítő? Egy főiskolás festő-növendék, egy piros-szakállú fiatal zseni, azóta is feledhetetlen barátom és egyetlen mesterem, Hantai Simon. Szívemben kiöntöttem én már az ő aranyszobrát, de hadd mondjam meg újra: ő az, akinek édes szüleim után mindent köszönhetek. (…) Hittem neki és tudtam: várja tőlem az igazi szót. Ez a kimondott és néma biztatás, ez a konok és szigorú szeretet segített leginkább megtalálni költői önmagamat.”
(Juhász Ferenc: Az eredetről és küldetésről)
Juhász Ferenc számos verseskötetét is Hantai illusztrálta. Hantai 2008-as haláláig minden vasárnap délben megszólalt a telefon Juhász Ferencéknél: „– Ferenc? Szervusz, itt Simon.”
Bián születtek, Bián nőttek föl, első magyarországi köztéri szobrukat Biatorbágy városa állíttatta. A Juhász Ferenc nevét viselő művelődési központ a kulturális élet centruma a város szívében. A két alkotó-zseni barátságáról fotókiállítás nyílt pár éve a Faluház Galériában.
Hantai Simon december 7-dikei születésnapjára pedig a JFMK Facebook oldalán található videós összefoglalóval emlékezünk.
https://www.facebook.com/watch/?v=719099605656356
