Biztosan találkoztunk már olyan kapukkal, ajtókkal, amelyen a C+M+B betűket és számokat láttunk.
Ez a ház s a benne lakók, dolgozók megszentelésére utal, amikor a házszentelés szertartása során a pap vagy diakónus meghintette szentelt vízzel a lakást, közben imádságokat mondott, és oltalmat kért Istentől a lakók számára. Ekkor írta fel az évszámot az ajtóra, s a számok közé – a népi értelmezés szerint – a háromkirályok nevének kezdőbetűit: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűit jelenti: Christus Mansionem Benedicat “Krisztus áldja meg e házat”.

S ez a hagyomány elsősorban január 6-ához, vízkereszt napjához kötődik.

Vízkereszt napja a IV. század elején, 312-325 között kezdett a keresztények körében terjedni a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának, Jézus születésének és keresztségének, valamint a kánai menyegzőnek az ünnepeként.
Később az ünnep elsődleges témája a keleti egyházban Jézus keresztsége, nyugaton a háromkirályok látogatása lett.
Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi megváltójaként.

Máté evangéliuma szerint a háromkirályok a betlehemi csillagot követve mentek Keletről Júdeába, hogy az újszülött Jézusnak hódoljanak: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis, egy tudós angol szerzetes a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint Jézus, amikor 30 éves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol megkeresztelte őt Keresztelő Szent János. Ekkor a Szentlélek galamb képében alászállt rá. Jézus ettől kezdve tanított.
Az ünnep harmadik evangéliumi története Jézus első csodatétele. Jézus a kánai menyegzőn a kiürült boros edényeket vízzel töltette meg, majd mind borrá változtatta.  A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szentelnek.

A Juliánusz naptárat használó Görög keleti vagy Pravoszláv egyházak január 6-án ünneplik Jézus Krisztus születését. Az ortodox keresztények számára a karácsony ünnepe világszerte.

A magyar népi kalendáriumban január 6. a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdete; a víz a só, a kréta és a ház szentelésének napja. A lányok számára férjjósló nap. Vízkeresztkor még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették, csak egy ágacskát tűztek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen. A megszentelt vízzel még aznap behintették az állatokat, meglocsolták az istálló sarkait, az ólakat, az udvart, hogy megelőzzék a bajt, betegségeket. Délben és este még folyt a vendégeskedés, esti harangszó után pedig kezdődött a kántálás és a csillagjárás (misztériumjáték), amely a 16. századtól kezdve alakult ki. Az úgynevezett “csillagozás” (csillagének) vagy háromkirályjárás dramatikus játékában a bibliai királyokat megjelenítő alakok vonultak fel, akiket – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítettek meg.

A falusi emberek gondosan megfigyelték az időjárást. Örültek annak, ha vízkeresztkor fúj a szél, mert az jó termést ígérő, boldog esztendőt jelzett. Ha viszont víz csöpögött az ereszről, az azt jelentette, hogy még sokáig eltart és kemény lesz a tél. A vízkeresztet a régi időkben az egész esztendő legvidámabb, mulatsággal és jókedvvel teli időszaka követte. Egészen húshagyó keddig tartott a bálok, a lakomázás, a mulatságok hosszú sora.