Nem volt szép férfi durva, barázdált arca nem sejtette, milyen intellektus húzódik mögötte. Barátságban volt Jancsó Miklóssal, akinek római élettársa, Giovanna Gagliardo újságíró-forgatókönyvíró így nyilatkozott róla:
„Ő pont olyan volt, mint a filmjei… nem született filmrendezőnek, költő volt. Nem volt szeme a filmhez, nem filmes fejjel gondolkodott, de az ötletei, a tehetsége annyira átütő volt, a történetei olyan költői módon voltak elmesélve, hogy az kárpótolt mindenért.”
100 éves lenne PIER PAOLO PASOLINI olasz író, költő, filmrendező. 1922. március 5-én született Bolognában.
Katonatiszt édesapjához ellentmondásos volt a viszonya, tanítónő édesanyjához legendás szeretet fűzte. Apja Mussolinihadseregének tisztje volt szerencsejáték-adósságai miatt a börtönt is megjárta. Egész életére kiható tragédiaként élte meg öccse halálát, aki partizánként harcolt a németek ellen, és tévedésből jugoszláv partizánok ölték meg.
1945-ben a Bolognai Egyetemen kapta meg tanári diplomáját, 1942-ben jelent meg első, friuli dialektusban írt verseskötete. 1949-ig a Friuli tartomány egyik kisvárosában, Csarsában tanított. Ez az időszak hozta közel az egyszerű emberek szinte már archaikus világához, amihez megannyi művében igyekezett megjeleníteni.
1950-ben édesanyjával Rómába költözött. Nélkülözéssel töltött évei után 1955-ben az Utcakölykök című regénye hozta meg számára az ismertséget – és a botrányt.
Rómában kezdett érdeklődni a film iránt. Kezdetben csak asszisztált a filmforgatásokon, 1960-tól már saját játék- és dokumentumfilmeket készített, de emellett verset, színdarabot, regényt is írt, de a politika terén is határozott véleménnyel rendelkezett, provokált. Első dokumentumfilmjét 1964-ben mutatták be a locarnói fesztiválon, a címe: Beszélgetések a szerelemről.
Sosem zavarta, hogy nem rendelkezik filmes előképzettséggel. Fellini, aki egy filmjének producere volt, az első kópiák megtekintése után otthagyta a rendezőt.
Nyíltan vállalt homoszexualitása és kommunista érzelmei miatt kora társadalmának megvetése kísérte.
A magyar közönség elsősorban mint filmrendezőt ismeri. A Csóró és a Mamma Roma (Anna Magnani főszereplésével) a háború után kibontakozó neorealizmus stílusában született. Szenvedélyesen érdekelte az olasz társadalom alsó rétege, a parasztság és a munkásosztály világa, majd az európai civilizáció nagy alapműveinek feldolgozásaival foglalkozott, amely filmek már saját formanyelvének kialakulását is tükrözik (Máté evangéliuma, Oidipusz király, mindkettőben édesanyját is szerepeltett).
A szexuális tabuk lerombolása és a burzsoá fogyasztói társadalom kritikája jellemzi Teoréma, Az Ezeregyéjszaka virágai és a Canterbury mesék filmjeit. Ezeket a filmeket több országban pornófilmeknek kijáró korhatár-besorolással mutatták be. Utolsó rendezése, a Salo, avagy Szodoma 120 napja, amelynek befejezése után nem sokkal az osztiai tengerparton –máig tisztázatlan körülmények között – meggyilkolta egy férfi prostituált. A tényt később tagadta, de az is elképzelhető, hogy maffiatagok zsarolták meg, majd számoltak le vele. Elmondása szerint a rendezőt azzal az ürüggyel csalták a tett helyszínére, hogy pénzért visszaadják neki utolsó filmje ellopott tekercseit.
Filmjei miatt Pasolini szinte állandó látogatója volt a bíróságoknak, vádlottként nem kevesebb mint harminc polgári-cenzori perben kellett megjelennie. Ezek a meghurcoltatások súlyos gyomorfekélyhez, gyomorvérzéshez vezettek, s hat hónapig ágyhoz kötötte a betegsége. Ekkor írta meg hat drámáját, folytatta nyelvészeti és filmszemiotikai tanulmányainak írását, festett, verseket írt, és szerkesztette Alberto Moraviával együtt a Nuovi Argomenti című irodalmi lapot.
Ami életében egykor botránynak és a közvélemény körében sokkoló hatásúnak bizonyult, az ma már a világ szerves részévé vált. De fontos megemlíteni, hogy minden művét mélységes empátia hatotta át a szegények és az elesettek iránt.
Pier Paolo Pasolinit a XX. századi olasz és európai kultúra egyik legnagyobb formátumú alakjának tartják.
1964-ben járt Magyarországon, találkozott Lukács Györggyel.
1913-ben jelent meg Magyarországon Olaj című regénye, amely a XX. század tragikus eseményeinek állít emléket, és össze kívánta foglalni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt. A mű azonban erőszakos halála miatt befejezetlen maradt.
Forrás: vivinotizie.com